Isten Igéje, a hit és a fogyasztói társadalom – 2013.02.16.

A cikk mp3 formátumban is elérhető innen: www.napihangzobiblia.hu/20140216.mp3

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Napi Hangzó Biblia csatornáján! A nevem Rácz S. Roland, az én tolmácsolásomban hallhattátok a Bibliát egy éven át. Pontosan egy hónapja fejeztem be a felolvasást és hála Istennek volt időm arra, hogy gondolkodjam a szolgálaton és Isten beszédén.

Gondolkodtam, önvizsgálatot tartottam és rájöttem, hogy egy sereg dolgot megszokásból csináltam. Megzokásból jártam el istentiszteletre, szokásból imádkoztam, szokásból adakoztam sokszor. Istent persze nem lehet becsapni, mert Ő nem csak a tetteinket vizsgálja, hanem azt is, hogy mit miért teszünk. Vagyis az indítékot, motívumot, a szándékot a tetteink mögött. Erre mondja Jakab apostol, hogy amit nem hitből teszünk, az bűn. Nagyon fontos tudnunk, hogy az Úr előtt egyetlen kósza gondolatunk sincs elrejtve, előtte mindenki teljesen leplezetlen és meztelen. A megtérésünk után fokozatosan átrendeződik az értékrendünk – ami korábban fontos és lényeges volt, az egyre inkább kezdi elveszíteni a jelentőségét és mindinkább a mennyei kincsek felhalmozása kerül előtérbe. A mennyei kincsekről pedig Isten beszédéből tudhatunk meg egyre többet.

Isten beszédéből, ami az egyértelmű iránytű az emberi életre és boldogságra vonatkozóan. Beteljesedett, valóban boldog életet kizárólag újjászületett ember élhet, aki már nem csak hiszi, hanem minden kétséget kizáróan tudja is, hogy a Krisztus benne él – mintha csak testrésze lenne. Nem feledkezünk meg persze a bűn, a testi természet és az ördög elleni harcról, de nem erre fókuszálunk, ez nem állhat a figyelmünk középpontjában. A figyelmünk középpontjában Krisztus áll, aki a lényegünk, aki a lelkünk origója, a hitünk kezdője és bevégzője. A szőlőtő, akiből kinövünk, aki felfoghatatlan szeretettel szeretett bennünket.

Azonban ezért a hitért tusakodnunk kell – erre a Biblia a korabeli birkózók képét használja. A birkózásban  két test egymásnak feszül és valóban tusakodik, hogy fogást találjon a másikon és ha ez megtörtént, lerántsa. Így tusakodunk mi is a hitért, ami olyan lesz, mint a tűzben megtisztított arany, ha a próbákat kiálljuk.

De hát milyen próbákat kell kiállnunk?

A kérdésre kérdésre kell felelnünk: hát kérdés ez? Kérdés, hogy milyen harcot vívjunk és milyen próbákban kell helytállnunk? Például harcolnunk kell a jóléti társadalom egyik hozadékával, a mértéktelenséggel szemben. A jóléti társadalom a mértéktelenséget intézményesítette “fogyassz” jelszóval. Fogyassz ételt, italt, filmeket, szórakozást és mindent, amit neked tálcán kínálunk. Fogyassz, mert ha fogyasztasz, akkor vásárolsz és az mindenkinek jó. Fogyassz még többet, mert akkor pörög a gazdaság, nő az életszínvonal, mert az további hajtóerőt ad azoknak, akik minden kényedet-kedvedet kiszolgálják. Colorádóban már fogyaszthatsz legálisan marihuánát is, amitől éves szinten az állam egymilliárd dollár bevételt remél.

Nekünk azonban nem a még jobb autóért, nagyobb házért, márkásabb órákért vagy más státusszimbólumokért kell küzdenünk, hanem a hitért. A hitért, ami megfoghatatlan, amit nem látunk. Ábrahám óta azok, akik a Krisztust választották és a láthatatlan Istent, ezért küzdöttek és küzdenek ma is.

De hogyan tegyük ezt a hétköznapokban? Hogyan kell kinéznie egy keresztény ember hétköznapjának? Keményen dolgozzunk? Igen, erre vonatkozóan pontosan ír az Újszövetség: Pál apostol részletezi az apostoli levelekben, hogy a kezünk munkájából éljünk, hogy tudjunk adakozni a rászorulóknak. Nyilvánvalóan kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne egyen. A munkahelyünkön tehát már van egy pont, ahol tusakodhatunk a hitért – maga a munka, amit végzünk, lényeges, hogy azt jól végezzük. De erre vonatkozóan is ír az Újszövetség – ne csak a munkaadónknak dolgozzunk, hanem az Úrnak. Hitből végezzük a munkát, tudva azt, hogy az Úr minden dolgunkat látja és Ő lesz majd, aki megfizet minden tettünkért és cselekedetünkért, amit ebben a testben tettünk.

Jézus velünk lesz minden nap a világ végezetéig – 2014.01.16.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140116.mp3
(Ézs 62,6-65,25; Fil 2,19-3,3; Zsolt 73,1-28; Péld 24,13-14)

Elérkeztünk hát bibliai utazásunk utolsó adásához, legalábbis ami az első évet illeti. Annyi bizonyos, hogy most szünet következik, valószínűleg hosszabb és hogy milyen formában fog folytatódni, arra még több lehetőség van, de erre most nem tudok biztosan felelni.

201401161

Hála Istennek a Napi Hangzó Biblia elérte célját és a teljes Bibliát sikerült felolvasnunk. Ezalatt az egy év alatt 280.000 alkalommal töltöttétek le mp3 formátumban és több mint 50.000-szer hallgattátok a YouTube-on az adást, ami azt jelenti, hogy a teljes évet tekintve megközelítettük a napi 1.000 letöltést. Ez, tekintve, hogy többen nem egyedül, hanem kisebb csoportokban hallgattátok, becsléseink szerint kb. napi 3-5.000 hallgatót jelentett. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek és hiszem, hogy az Ige ebben a formában is hatékonyan tud működni az életetekben és kaptatok bőven kijelentést az elmúlt egy évben.

Isten beszéde nem változott semmit, ma is ugyanannyi energia és élet van benne, mint 2000 évvel ezelőtt és képes ugyanazokra a csodákra, mint az Ószövetség vagy Jézus korában. Azonban fontos az, hogy az ember ma is – csakúgy mint akkor –  hittel hallgassa, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni és aki elé járul hinnie, hogy Ő létezik és ezért az Úr részéről a jutalom nem marad el. A hit persze nem szabad, hogy csak puszta hallgatásban nyilvánuljon meg, nagyon fontos, hogy az ember ezeket az igéket és igazságokat beépítse az életébe és azok szerint éljen.

A keresztény hit alapja természetesen maga a kőszikla, Jézus Krisztus, akiről a négy evangélium szól, Ő az, aki azt mondta, hogy ha valaki nem csak hallgatja, hanem meg is cselekszi az általa tanítottakat, az kősziklára építette a házát. Aki viszont csak hallgatja, de nem cselekszi meg, az homokfövenyre építkezett. Ha már ismerjük az evangéliumok tartalmát és újjászülettünk víztől és Szent Szellemtől – amelyek nélkül Jézus elmondása szerint senki nem mehet be Isten Királyságába – érdemes tovább tanulmányozni az Apostolok Cselekedeteit, az apostoli leveleket és a Jelenések Könyvét. A keresztény irodalom magyar nyelven most, 2014-ben soha nem látott méreteket öltött, temérdek jobbnál jobb kötet jelenik meg mindenféle témában, ezzel is igazolva azt a próféciát, hogy eljön az idő, amikor a Föld annyira tele lesz Isten ismeretével, ahogyan a tenger vizekkel.

Érdemes hát ebből a vízből meríteni és mélyebbre ásni azokban a témákban, amelyek jobban érdekelnek bennünket. Ilyen lehet például az evangélizálás, a gyermeknevelés, a böjt, az ima, hogy csak néhányat említsek. Persze itt az Ószövetség is, amely már azért keményebb eledel, mert sokszor szakirodalmat, konkordanciát, bibliai térképeket és történelemkönyveket kell használnunk egy-egy szakasz megértéséhez. De higgyétek el, megéri! Derek Prince a XX. század egy legkiemelkedőbb bibliatanítója mondta, hogy nem szerethetjük jobban Istent, mint amennyire az Igét szeretjük. Mert János evangéliumában nyilvánvalóan szerepel, hogy Isten maga az Ige, a testté lett Ige pedig Jézus Krisztus.

Bátorítok hát mindenkit, hogy bár a Napi Hangzó Biblia ebben a formában véget ér, továbbra se hagyjátok el a Szentírással gyakorolt napi közösséget!

Végül szeretném mindenkinek megköszönni, aki hallgatta, különösen azoknak, akik nap mint nap hozzászólásaikkal és lájkjaikkal bátorítottak. Isten áldjon meg mindenkit a Krisztusban gazdagon mennyei áldásokkal!

Atyánk, hálásak vagyunk, hogy a Napi Hangzó Biblia elérte célját és közel 38.000 testvér és érdeklődő lájkolta az elmúlt egy évben! Köszönjük, hogy Te utat mutattál mindannyiunknak és volt, akinek az élete teljesen megváltozott az Ige hallgatása következtében! Add, hogy még többen tudják hallgatni a jövőben is és sokan töltsék le  Te beszédedet a honlapról és a facebook-ról. Te vezesd hozzánk az embereket, hogy valóban teljes legyen a föld Te ismereteddel! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Még tart az Úr kegyelmének esztendeje – 2014.01.15.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140115.mp3
(Ézs 60,1-62,5; Fil 1,27-2,18; Zsolt 72,1-20; Péld 24,11-12)

Ma eljutunk Ézsaiás látomásainak és próféciáinak a csúcspontjára a következő sorokkal: “Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod, s éjjel sem a Hold világít neked, hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké, és Istened lesz dicsőséged.”

201401151

Azt gondolom, hogy ezek, illetve az ehhez hasonló igék már sokatoknak ismerősek. Igen, Jelenések Könyvében láthatjuk őket viszont, mégpedig a Jelenések 21,23-ban: “A városnak nincs szüksége sem a Nap, sem a Hold fényére, mert Isten dicsősége ragyogja be, a világosság forrása pedig maga a Bárány.” Itt tehát Ézsaiás már nem csak a Krisztus korát, nem csak az ezeréves királyság kezdetét, hanem magát a mennyei Jeruzsálemet látta meg, ami még számunkra is a távoli jövőt jelenti. Egy olyan valóságot, ahol nem lesznek égitestek, mert Isten dicsősége közvetlenül beragyogja azt az egész Univerzumot, amit a Biblia új teremtésnek hív.

Fontos azt is látnunk, hogy két prófétai mondat között akár több ezer év is eltelhetett, ezt nem igazolja jobban egy néhány verssel későbbi szakasz, amit Jézus olvasott fel Ézsaiás tekercseiből a názáreti zsinagógában: “Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam, mivel fölkent engem az Örökkévaló. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsássam a megkötözötteket, hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét….” Itt abbahagyta az olvasást és kihirdette, hogy ezek az igék akkor teljesedtek be a zsinagógában ülők füle hallatára. Ám ez a prófécia itt nem ér véget, hanem azzal folytatódik az Örökkévaló jókedvének esztendeje hirdetése után, hogy hirdetni fogja Isten bosszúállása napját is. Ez még nem történt meg. Így ha csak ezt az egy mondatot nézzük, több ezer év telt el a két fele között. A legtöbb bibliamagyarázó egyetért abban, hogy most e mondatok között az ún. pogányok idejében élünk, ami egyetlen dologról szól, mégpedig Isten kegyelméről. Az Úrnál van egy szám, amit a Szentírás úgy nevez, hogy a pogányok teljessége. Ez annyit tesz, hogy addig, amíg az utolsó nem zsidó származású ember be nem megy Isten Királyságába, a kegyelem ideje tartani fog. Ezért hagyta e prófécia felolvasását abba Jézus Názáretben. De eljön a nap, amikor ez a szám betelik és utána következik a mondat második felének a beteljesedése: Isten haragjának a napja.

Ezért nem népmesei motívum, amit az apostolok írnak, hogy addig menj be a királyságba, azaz térj meg, hagyd el a bűneidet és mindeneddel törekedj Isten és a Krisztus tetszését elnyerni, amíg tart a ma! Nem lehet tudni, hogy mikor érjük el ezt a számot, de egy nap ez be fog következni. Igen, lehet, hogy kívülállóként úgy tűnik, hogy a történelem összefüggéstelen egymást követő események halmaza, de ez csak szerinted van így! Isten nyilvánvalóan kijelentette, hogy az ő gondolatai olyan messze vannak a mienktől komplexitásban és minden tekintetben, mint az ég a földtől! Ezért nem fontos neked átlátnod az  emberiség történelmének minden részletét és mindenben az összefüggéseket keresned. A Mindenható, Mindentudó, Mindenütt Jelenlévő Isten átlátja és a kezét nyújtja feléd. Ezért térj meg hozzá, változtasd meg az életedet, amíg tart a ma és tanulmányozd a Szentírást, hogy megismerhesd Őt.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy ma is széttárt karokkal vár bennünket a Te Fiad, aki az Úr a Dávid városában, a Mennyben, a Földön és a Föld alatt. Minden térd neked hajol meg Jézus és egy napon minden nyelv arról tesz tanúbizonyságot, hogy Te Úr vagy az Atya-Isten dicsőségére. Mi szeretnénk Noé bárkáján lenni, mielőtt eljön a Te nagy és rettenetes napod. Nem akarjuk ezt kivárni, nem akarunk az utolsó pillanatig várni, ezért adj kegyelmet, hogy a görbe utakat kiegyenesítsük, a halmokat kiegyengessük és az árkokat betömködjük mindannyiunk életében! Sóvárogva vágyunk arra, hogy meglássunk Téged szemtől-szemben! Szállj le a dicsőségeddel az életünkben, hogy ragyogó fáklyák lehessünk a környezetünk számára! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Meg akarod ismerni Istent? Ismerd meg a Bibliát! – 2014.01.14.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140114.mp3
(Ézs 57,15-59,21; Fil 1,1-26; Zsolt 71,1-24; Péld 24,9-10)

A mai Ézsaiás szakaszban olvashatunk tehát a milliószor idézett helyes böjtről és természetesen arról, hogy Isten előtt nem az kedves ha valaki üres rituálé gyanánt koplal és éhezik napokon vagy heteken át, de valójában a korábbi bűnös életét folytatja. A böjtnek e leírás szerint van helye és ideje, de csak akkor, ha az együtt jár a szívbeli megtéréssel és valóban igaz cselekedetekkel, amelyek hitből fakadnak. Jakab apostol is beszél erről a leveleiben: az a hit, amely nem mutatkozik meg cselekedetekben, teljes mértékben élettelen és haszontalan.

201401141

A böjt is egy hitbeli cselekedet, csakúgy mint az árvák és özvegyek meglátogatása – amit az Újszövetség igaz istentiszteletnek is nevez. Kérdezhetnénk azt is, hogy Ézsaiás tonnányi próféciája milyen üzenetet hordozhat számunkra, személyesen? Hogyan szólhat egy több ezer évvel ezelőtt élt Isten emberének a könyve az én életemre személyesen? Ennek megválaszolásához érdemes megnézni azt, ahogyan Jézus vagy az apostolok használták és idézték ezeket a próféciákat.  Egy kívülálló számára úgy tűnik, hogy mindez egy zavaros egyveleg, aminek se füle, se farka, azonban nem Istennek kell megtanulni azt, ahogyan mi gondolkodunk, hanem éppen fordítva: nekünk leülnünk és elgondolkodnunk azon, hogy ezek a szellemi emberek miért így prófétáltak, miért így bontották ki a világtörténelem egészét érintő témákat és miért így akarta Isten velünk közölni mindezeket?

Nem jobb lenne, ha valaki inkább feltámadna a halálból és elmondaná milyen volt a túlvilág? Jézusnak erre az a kategorikus válasza, hogy nem, ez nem volna jobb, mert ha az emberek nem hisznek az Igének, annak sem fognak hinni, ha valaki a túlvilágon járt. Viszont, ha már Isten ezt a módot választotta közlésre, akkor fontos, hogy mi is minden egyes mondatot és igét a helyén kezeljünk és tulajdonítsunk – kiváltképpen gyakorló hívőként – isteni tekintélyt ezeknek a mondatoknak.

Pál apostol szerint a teljes Írás istentől ihletett mű, amit Péter apostol a második levelében így erősít meg: “ … az Írásban egy prófécia sem származik saját magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia – prófétai szó –, hanem Isten szent emberei a Szent Szellemtől indíttatva szóltak.” Erre a szinte eljutott az etióp királynő főkincstárnoka is, aki éppen Ézsaiás tekercseit tanulmányozta a Gázába vezető úton, amikor Fülöp evangélista odalépett hozzá.

Az ilyen szintű igetanulmányozásnak semmilyen hagyománya nincs Magyarországon, sőt a legtöbb keresztény felekezetben sem. Azonban a Szentírás az, ahonnan megismerhetjük Isten természetét, akaratát és céljait. Ezért nagyon fontos irodalmat gyűjteni az Ige köré és megpróbálni többek között megérteni, hogy mit akart az Úr a mai Ézsaiás szakasszal mondani és hogy ennek milyen vonatkozása lehet az életünkre nézve? Mert ezek a szavak még akkor is állni fognak, amikor a látható világból már semmi nem lesz. Jézus erről egyértelműen beszélt, amikor kijelentette, hogy az ég és a föld (értsük ezalatt a látható Univerzumot) elmúlnak, de Isten Igéjéből semmi el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Igen, mondhatjuk kívülállóként, hogy most mikor teljesedtek be Ézsaiás szavai? Hiszen egymás után fűzi a körmondatokat és ezekből némelyek bejöttek, némelyek nem. Ilyen alapon akár én is írhatok ilyeneket. Itt jön be az, hogy az ember veszi-e magának a fáradtságot és leül és megpróbálja megérteni, hogy Isten ezekkel a jövendölésekkel mit akart mondani és megpróbálja feltörni a kemény burkot, ami e próféciákat és kijelentéseket körülveszi. Mert ha igen, örök jutalma lesz – ezt Isten garantálta.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy van élő kijelentés a mai napon is a Te szádból és az Igében közölted a te Örökkévaló, nem változó természetedet! Köszönjük az isteni kinyilatkoztatást és azokat az ősi tekercseket, amelyekből megtudtuk, hogy van élet az anyagi Univerzumon túl! Adj mindannyiunknak bölcsességet, hogy értelmesen tudjuk tanulmányozni ezt a csodát, amit Isten Igéjének nevezünk! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Tiszteld apádat és anyádat! – 2014.01.13.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140113.mp3
(Ézs 54,1-57,14; Ef 6,1-24; Zsolt 70:1-5; Péld 24,8)

Időközben megnéztem: Ézsaiást a Messiás és az apostolok többször idézik az Újszövetségben, mint az összes többi prófétát együttvéve. Ez azért nem kis dolog, kiváltképp ha azt nézzük, hogy még ezen kívül hány és hány utalás van rá, amikor nem konkrétan a nevét említik, csak valamelyik próféciájára hivatkoznak. A tegnapi részekben is láthattuk, hogy egyedülálló szolgálata volt még az Ószövetség nagyjai között is – neki jutott Dávid mellett az a privilégium, hogy előre láthatták a Krisztus életének intim részleteit, egészen a kereszthalálig.

201401131

Ha csak a mai szakaszt nézzük, ebben is számos olyan részt találunk, amelyeket nap mint nap idéznek világszerte evangelizációk és prédikációk alkalmával. A qumráni tekercsek még inkább megerősítették Ézsaiás írásainak hitelességét és a modern régészet előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a szerző évszázadokkal korábban jövendölte meg a Messiás Passióját és életét.

Ézsaiás tehát ma beszél Jahve örökké tartó szerelméről, a méltóságában visszaállított feleségéről, Izraelről és az újjáépített városról. Ezután nagylelkűen meghívja az emberiséget magához és az üdvösségért nem kér semmit cserébe – teljesen ingyen adja. Azonban ez nem egy közönséges meghívás, mert aki elfogadja, azt teljesen átalakítja bentről kifelé.

A következő, 56-os fejezet egészen a 66-ig tart és már Izrael jövőbeni radikális átalakulásáról szól. Az 56-59-es fejezetek rávilágítanak arra, hogy az ember nem képes önmagát megmenteni és óriási szüksége van alázatra és szentségre. Aztán arról olvashatunk, hogy mi az előfeltétele Isten elfogadásának és az áldásának és arról, hogy miért vár elutasítás és átok bizonyos vezetőkre. Az 57-es rész első 13 verse pedig azt az égbekiáltó eltávolodást és bálványimádást mutatja be, amit izraeliták évszázadokon át gyakoroltak. Leírja, hogy a legnagyobb tévedésük az volt, hogy a megfelelő rítus és szabályok betartását vélték az Isten előtti elfogadás és igazságosság feltételének, pedig az Úr folyamatosan figyelmeztette őket, hogy ennek semmi köze nincs a Törvény szelleméhez, sem pedig Őhozzá. Holnap innen folytatjuk!

Az Efézusi levélben látunk egy nagyon fontos parancsot és annak az ígéretét. Pál kijelenti, hogy ez volt az első parancsolat, amihez ígéret is kötődött. Nevezetesen, ha tiszteljük apánkat és anyánkat, akkor Isten hosszú életet ígér e földön. De mit jelent a szülők tisztelete? Az Ószövetségben, amikor ez a parancs született, a szülők tisztelete messze túlmutatott a tisztelettudó viselkedésen. Mivel abban az időben állami szociális háló nem létezett, a gyermekek látták el idős szüleiket – ezért is nevezték áldottnak azokat, akiknek sok fia volt, mert az nagyobb eséllyel számíthatott arra, hogy idős korában nem lesz gondja a megélhetéssel. Tehát a gyermekek a tisztelet megadása mellett minden területen anyagilag is tisztelték a szüleiket és ez a szociális modell életképesnek bizonyult évezredeken át. A generációk közelsége és gazdasági egymásrautaltsága sokkal szorosabb családi kötelékeket és közösséget eredményezett és ennek eredményeképpen a társadalom is képes volt fennmaradni és fejlődni külső mankók, szociális ellátórendszerek és segítség nélkül. Ezért gyerekek, ha tudjátok, segítsétek a szüleiteket minden módon, ezzel is tisztelve őket!

Mennyei Atyánk! Hálával állunk meg ma is előtted és köszönjük, hogy van alkalom, mód és lehetőség tisztelni apánkat és anyánkat! Ha mi még úgy is látjuk, hogy nincs mit tisztelni bennük, mert esetleg olyan szüleink voltak, kérünk segíts, hogy találjunk bennük valamit, amit tisztelhetünk, hogy előtted is kedvességben járjunk! Kérünk tőled erős, egyben maradó családokat és kérjük, hogy szorítsd vissza a test erejét e gonosz világkorszakban, amikor mindenkit már csak a külső érdekel! Szeretnénk, ha még inkább felnyitnád a szemünket arra, hogy lássunk ezen a területen is! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Jézus Krisztus ma is a hű közbenjáró és főpap – 2014.01.12.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140112.mp3
(Ézs 51,1-53,12; Ef 5,1-33; Zsolt 69,19-36; Péld 24,7)

Nem néztem utána, hogy Ézsaiás-e a legtöbbet idézett próféta az Újszövetségben, de ahogyan egyre inkább haladunk előre a könyvében, újra és újra ismerős igék tűnnek fel.

201401121

Mindjárt a mai rész első versei között látjuk az apostolok által is idézett képet, amely Péter leveleiben és a Jelenések Könyvében is feltűnik: nevezetesen azt, hogy az ég és a föld is eltűnik és szertefoszlik, mint a kopott ruha. Talán pont Péter ír hasonlót – egy molyrágta ruhához hasonlítja a jelenlegi teremtést. Ez szerintem nem szimbolikus, hanem konkrétan a történelem egy adott pontján valóban be fog következni és ami ebben a régiben mulandó volt, az el is múlik és átadja a helyét az új teremtésnek, ami a Jelenések Könyve tanúsága szerint egészen másképp fog kinézni.

Innen, ebből az anyagra épülő univerzumból Isten Igéje szerint az égadta világon semmit nem fogunk tudni átvinni, csak azok a mennyei kincsek jöhetnek velünk, amelyeket itt a földön gyűjtöttünk és amelyek nem mások, mint a jó cselekedeteink – ezek fehér, dicsőséges ruhákként tűnnek majd fel az új teremtésben. Talán emlékeztek, amikor Jézus elváltozott, akkor az apostolok olyan vakító fehér színűnek látták a ruháját, amelyet itt a Földön nem lehet előállítani. Ma egy ufórajongó azt mondaná Jézusra, hogy ufót lát, mert valóban földön kívüli volt az a ragyogás és dicsőség, ami Őt körülvette. Annyit tudunk még, hogy az új teremtésben nem lesz olyan égitest, amelynek fényt kell biztosítania számunkra, mert Isten dicsősége közvetlen maga lesz a fényforrás. Erről egyébként egy nemrégiben a mennyben járt sebészorvos, Dr. Eben Alexander hosszasan ír – ajánlom mindenkinek, a címe az, hogy a “Mennyország létezik”.

Később aztán olyan pontos leírást látunk Jézus Krisztusról, ami páratlan az Ószövetségben: azt ahogyan megvetették, ahogyan a római katonák és a törvénytudók bántak vele és ahogyan mindenki azt hitte, hogy mégis csak jogos az a büntetés, amit kapott. Pedig nem: azok a csapások, amiket elszenvedett, az a szörnyű tortúra, amin keresztülment és a rettenetes halál, amit végiggyötrődött egyetlen célt szolgált: hogy ezt a bizonyos új teremtést az Úr emberekkel népesítse be és példán adjon arról, hogy mennyit kell e világon az Úr nevéért szenvedni. Azt olvassuk aztán Ézsaiásban, hogy “Lelke vajúdása után látni fog, és elégedettség tölti be.” Néhány qumráni tekercsben ez egy szerepel, hogy “Szenvedése után meglátja a fényt…”.

Az biztos, hogy a Krisztusnak szenvednie és vajúdnia kellett azért, hogy megmentsen bennünket és meggyőződésem, hogy már ugyan dicsőségben az Atya jobbján ül, ez a vajúdás még nagyon is tart. Amíg fikarcnyi esély van a legutolsó ember megmentésére, Ő ott fog hű főpapként és közbenjáróként a Mindenható Isten jobbján könyörögni és mindent megtesz azért, hogy a pislákoló gyertyabelet ne oltsa ki és néhány szálon lifegő nádszálat nem szakítsa el és ne törje le. Hogy mi ez a pislákoló gyertyabél és a lifegő nádszál? Mi vagyunk, akikben az életnek éppen csak egy kis szikrája van! De az Úr még ebből ki akarja hozni a legtöbbet, amit lehet: átvinni a lelkünket a halálból az életbe, az örök kárhozatból a feltámadás dicsőségébe. Mert ez az Ő természete.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy elküldted a szeretettet, az egyetlent, a szemed fényét, a féltetett, hogy mi is azok legyünk előtted, aki Ő ma! Köszönjük, hogy hozzá hasonlóan Fiak lehetünk és ugyanazon mennyei családhoz tartozhatunk! Igen, várjuk az új eget és az új földet, amit Te készítettél számunkra, hogy abban lakjunk örökkön-örökké! Hiszünk a test feltámadásában és abban, hogy egy nap a megdicsőült testünkben szemtől-szembe meglátunk Téged! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Krisztus behozta az új teremtést a világba – 2014.01.11.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140111.mp3
(Ézs 48,12-50,11; Ef 4,17-32; Zsolt 69,1-18; Péld 24,5-6)

A mai nyitó verseink Isten megbízhatóságáról szólnak. A hangsúly itt az Úron van, nem annyira az izraelitákon.

201401111

Örökkévaló, önfenntartó Istenként mutatja meg magát, akinek különleges célja van Izraellel, aki képes előrejelezni a jövőt és aki bárkit kiválaszthat, hogy tetszése szerint megvalósítsa akaratát. Meg is valósítja és Babilonba vezeti fogságba népét, de utána is lesz élet, ha engedelmeskednek parancsainak. A 41,17-es versben látjuk Isten titulusait vagy neveit, amelyek önmagukban is feljogosítják Istent, hogy Izrael bízzon benne – ne felejtsük el, hogy a Bibliában a név, a megszólítás, a titulus magát a személyt jelentette. Ezen kívül az Úr demonstrálja, hogy valójában Ő maga tanítja a zsidó népet arra, hogy hogyan éljenek olyan életet, ami a javukra válik – és itt nem csak anyagi profitszerzésről van szó. Szintén Ő vezeti át a népét az élet veszélyein és juttatja el a beteljesedésig.

A 49,1-52,12-es rész összefüggő szakaszt alkot, amelynek azt a címet is adhatnánk, hogy “Várakozás az üdvösségre.” Egyre jobban kezd kikristályosodni, hogy a távoli jövőben az Izrael és Isten közötti kapcsolat helyreáll. Emellett az is látszik, hogy ez a nagy szabadítás és üdvösség már nem csak Izraelre vonatkozik, hanem van egyfajta “kozmikus” felhangja is, ami minden népet érint. A tetőpont az 51,7-12-es versben következik, ami kihirdeti Isten győzelmét és a nép teljes szabadságát.

A 49,1-től olvashatunk az Úr szolgájáról ismét, aki lehetővé teszi világszerte a nemzetek számára, hogy visszatérjenek Istenhez, mint ahogy Izrael is visszatért Jeruzsálembe a száműzetést követően. Az emberiség reakciója erre kitörő és globális öröm lesz. Később, a 49,14-től a fókusz megint Izraelen van, akit a Szolga a távoli jövőben fog megszabadítani és üdvösségre juttatni. Ézsaiás itt Siont mint Jahve feleségét ábrázolja, hogy bemutassa az intim kapcsolatot Isten és az Ő népe között.

Végül az ötvenedik részben (50,4-9) láthatjuk a harmadik Szolga-éneket. A második dalhoz hasonlóan, itt is egyes szám első személyben magáról énekel, azonban itt nincs közvetlen utalás a Szolgára, viszont a 10-11-es versek félreérthetetlenné teszik, hogy bizony ez az ének is róla szól. Az engedelmes és hűséges Szolga, bár nagy nyomorúságot él meg, bízik az elhívásában, ami nem más mint Isten Igéjének hirdetése és bízik abban, hogy az Atya végül igazságot szolgáltat neki. A feltámadással pontosan ez történt: mindaz, amiben hitt és reménykedett valóra vált. Ezzel megteremtette egy új ember faj létrejöttét, ami már nem a földből való Ádám, hanem a mennyből való Krisztus mintájára teremtetett. Ennél csodálatosabb dolog az ember teremtése óta nem történt.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy elküldted a Fiút, aki sűrű könnyhullatásokkal a maga idejében vajúdott, hogy a benne lévő hitből megszülessünk mi és örökké éljünk! A szenvedések által tetted Őt tökéletessé és bennünket is megtanítasz arra, hogy legyünk olyanok mint a mi drága Mesterünk, Tanítónk és Istenünk! Nyújtsd ki a kezed, hogy bátran tudjuk Őhozzá hasonlóan hirdetni az Igét, életet adva és életet hintve ezáltal az emberi szívekbe! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Egységben az erő: egységben egymással, egységben Istennel – 2014.01.10.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140110.mp3
( Ézs 45,11-48,11; Ef 4,1-16; Zsolt 68,19-35; Péld 24,3-4)

A mai Ézsaiás rész azzal kezdődik, hogy Isten kijelenti, hogy Ő bizony azt tesz, amit akar, mert Ő mindenek alkotója. Ha valami vagy valaki a céljainak megfelel, Ő azt annak megfelelően fogja használni, mert joga van hozzá.

201401101

A 14-es vers az előzőek gondolatára építkezik és Jahve tulajdonságairól és jelleméről szól, amelynek fenségét az Izraelitáknak el kell ismerniük még akkor is, ha az új Mózes maga Círusz lesz. A 46-ik fejezet végéig tartó összefüggő rész először Istent mint az üdvösség szerzőjét mutatja be, majd kontrasztot állít fel a bálványok és Jahve között, végül kihirdeti az Úr igaz és igazságos mivoltát. E szakasz célja, hogy az izraeliták bizalma erősödjön az Örökkévalóban.

Az “Úr szolgájának”, azaz Izraelnek a megváltása eddig három témát dolgozott fel. A megváltás tényének kihirdetését; a megváltás eszközének beazonosítását, azaz Círusz megismertetését; és egy emlékeztetőt Isten egyedülálló mivoltára vonatkozóan, aki az egész megváltást levezényli. Most, a 47-es fejezettel  elérkezünk e rész lezárásához, amiben Babilont egy olyan asszonyként ábrázolja, amely csordultig van önteltséggel. Csakúgy mint sokan előtte, ő is belebukik e kevélységbe, amely a pusztulás előtt jár – ahogyan ezt a Példabeszédekből jól ismerjük. Ugyanakkor e szakasz lényege nem is annyira Babilon pusztulása, hanem Jahve erejének és kegyelmének dicsőítése amelynek maximum a hátterét adja a káldeus birodalom bukása.

A 48-as rész jelenti a csúcspontját és kiteljesedését Isten fennsőbbrendűségének a pogányok istenei felett. A próféta éppen a babiloni fogság példájával mutatja be ezt – ez nem ember műve volt, hanem Isten akarta így és egy ilyen tettet képtelenek lettek volna a bálványok végrehajtani. Ézsaiás itt kihirdeti Isten hűségét és ígéretet tesz arra, hogy nagylelkűen meg fogja szabadítani népét – az izraeliták dolga innentől fogva annyi lett volna hogy higgyenek benne. Ebben a fejezetben több dorgálás és biztatás szól a már fogságba került, hitetlen izraelitáknak, hogy valóban higgyenek Istenben. Az egésznek az az alaphangulata, hogy Izrael nagyon súlyos állapotban van a hit területén és óriási megújulásra lenne szüksége.

A mai újszövetségi rész a keresztény életvezetéssel foglalkozik: az apostol az új világ társadalmának leírása után azokat az elvárásokat fogalmazza meg, amelyek a társadalmi minimumnak számítanak. A kijelentés buzdításba megy át, abból amit Isten tett, abba, hogy nekünk mit kell tennünk. A teológiai háttér részletes bemutatását tehát annak mindennapi, konkrét alkalmazása követi. Először is – ez van a mai részben –  az egységben járásról, annak alapjairól és megtartásáról van szó. A János Evangéliuma 17-ik része mellett ez a második legfontosabb rész az Újszövetségben az egységről. Az derül itt ki, hogy nem elég az egységért imádkozni, hanem nekünk magunknak is tennünk kell azért, hogy az egység megvalósuljon. Három kiemelendő erény vagy tulajdonságról beszél, mint az egység alapjáról: az alázatról, a szelídségről és a türelemről. Miután ezt tisztázta, azt taglalja, hogyan őrizhető meg ez az egység, nevezetesen a Szellem ajándékai révén. A hangsúly itt sem az egyének növekedésén van, hanem az egyház, a hívők egységes csoportjának fejlődésén. A tagok nem indivídumokként viselkednek, hanem mindannyian hozzájárulnak a közösség előrehaladásához.

Mennyei Atyánk! Kicsoda olyan mint te, aki elküldted a Te csodálatos Fiadat, aki a Test feje, aki összefogja az egész egyházat és isteni rendben irányítja azt? Ma már senki nem látja át rajtad kívül azt a csodát, amit a Krisztus testének nevezünk, de Te átlátod, sőt mi több, ismered mindannyiunk gondolatait! Leborulunk előtted és kérünk,  hogy szerkessz minket egységbe, hogy valóban ne otthon ülő egyénekként, hanem a közösség értékes tagjait alkotó valódi krisztusi emberként tudjuk megvalósítani a Te akaratodat itt a Földön! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Mindannyian az evangélium titkainak ismerői lettünk – 2014.01.09.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140109.mp3
(Ézs 43,14-45,10; Ef 3,1-21; Zsolt 68,1-18; Péld 24,1-2)

A mai Ézsaiás-rész már azzal kezdődik, hogy Isten majd a jövőben megalázza a kaldeusokat, azaz a babilóniaiakat.

201401091

Az Úr Izraelen keresztül új formában demonstrálja a világnak, hogy rajta kívül nincs más Megváltó, mert megszabadítja őket a babiloni fogságból és a bűneikből is, annak ellenére, hogy ezt egyáltalán nem érdemlik meg. A próféta világosság teszi, hogy a beígért nagy áldások nem amiatt vannak, mert a zsidók kiérdemelték azokat, hanem azért, mert Ő kegyelméből magához fogadta őket. Ez az egész szakasz a testi valóságból a szellemibe megy át és bár mindkettő a szabadításról szól, az előbbi inkább a babiloni fogságot, míg az utóbbi az üdvösséget jelenti.

Van szó tanúkról és tanúskodásról is: Isten mellett maguk a zsidók tanúskodnak, míg a bálványok mellett nincsenek, akik tanúbizonyságot tegyenek, mert élettelenek. Az Úr éles kontrasztba állítja az igaz hitet a bálványimádás ürességével és ostobaságával. A bálványok nem képesek a jövőbe tekinteni, a követőik zavartak és vakok szellemi értelemben – derül ki e versekből. Aztán a bálványkészítés folyamatába nyerünk betekintést és az egészből az derül ki, hogy semmire nem képesek, nem érnek többet a tűzifánál. John Knox, skót lelkész és reformátor az 1500-as években ezeket a verseket használta, hogy a katolikus misén elkövetett bálványimádást demonstrálja: “A liszt egy részéből kenyeret készítetek, a maradékból pedig Isten csináltok magatoknak, hogy leboruljatok előtte!” – hangzott híres mondata, aminek aztán végzetes következményei lettek.

A 44-ik fejezet vége és a 45-ik fejezet eleje már az Úr szolgájáról szólnak, aki nem más mint Círusz perzsa király, aki a hetven éves babiloni fogság végén rendeletben biztosítja Isten népének a hazatérést Izrael földjére. Az Úr ezzel a szakasszal is bemutatja, hogy bár Círusz azt hiszi, hogy ezeket a döntéseket ő hozta, valójában már Isten sok évtizeddel korábban elhatározta, hogy mit fog tenni. A Mindenható itt is Izrael Isteneként és a történelem uraként mutatkozik be.

A mai Efézusi levélben található részben titok tárul fel előttünk, mégpedig az, hogy a zsidók és a nem zsidók szervesen integrálódtak egymásba a Krisztusban és ugyanazon ígéretek beteljesedését várják. Ez a titok egy a híres titkok közül az Újszövetségben, amelyek lényege, hogy Krisztus szolgálata előtt el volta rejtve az emberiség elől, viszont a Messiás eljövetelével napvilágra jöttek. Ilyenek például Isten Királyságának titkai, Izrael megkeményedése, az üdvösség vonatkozó isteni terv, az Újszövetség kijelentése, az elragadtatás, Isten akarata, maga a Krisztus és még sorolhatnánk. A lényeg a mai titok feltárulásával kapcsolatban, hogy az Ó- és az Újszövetség népe egyáltalán nem kellene, hogy ellenséges viszonyban legyen egymással, mert valójában ugyanazt a személyt várjuk: a Messiást.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a Messiás, az aranykor, az ezeréves királyság már belátható távolságban van és jó esélyünk van arra, hogy a néhány évtizeden belül mindennek szem- és fültanúi lehetünk! Köszönjük, hogy a jeruzsálemi Templom felépülésének időpontja is minden nappal közelebb van és talán azt is a saját szemünkkel láthatjuk állni azon a hegyen, amit minden magaslat közül kiválasztottál, hogy oda helyezed a nevedet! Közel vagy hozzánk ma is és közel a Te visszajöveteled! Szeretnénk még több titkot feltárni ezért kérünk tőled új kijelentéseket! Jézus nevében! Ámen!

Nem vagy egyedül: Isten mindenhol veled van! – 2014.01.08.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140108.mp3
(Ézs 41,17-43,13; Ef 2,1-22; Zsolt 67,1-7; Péld 23,29-35)

Ma már a Vigasztalások Könyvének mélységeiben merülünk el Ézsaiás könyvében, ami a negyvenedik fejezettől kezdődött el. A 41,1-től a 44,22-ig az Úr szolgája van a fókuszban.

201401081

Isten itt egyúttal összehasonlítja magát más istenekkel, azaz a pogányok bálványaival, amelyek teljes mértékben hasznavehetetlennek bizonyulnak. Különösen nagy hangsúlyt helyez itt az Úr arra, hogy bemutassa: Ő tartja kezében a történelmet, Ő az aki akarata szerint kijelenti az eljövendő dolgokat és mesél a múltról. Erre azért is van szükség, mert a jövendölésben Izrael retteg és nincs reménye, de Isten biztosítja népét, hogy terve van vele és jövőben szolgálni fogja őt – és ez a terv ahogy haladunk előre a Vigasztalások Könyvében, egyre jobban kibontakozik. Közben a zsoltárok és a dicséretek átvezetnek egyik prófétai szakaszból a másikba.

A mai kezdő versünk, a 41,17 már e könyv harmadik prófétai képét bontja ki. Ez pedig egy szomjas Izraelt ábrázol a pusztaságban. Isten viszont jön és ígéretet tesz, hogy segít nekik és nem hagyja le őket.

Ezután Isten tovább perel a nemzetekkel, de közben a népet vigasztalja és bemutatja az Úr szolgáját, aki nem más, mint a Messiás. A per lényege, hogy a bálványok egyáltalán nem képesek kijelenteni a jövőt Istennel szemben és semmilyen ráhatással nincsenek arra, sem pedig arra, hogy a múltat kifejtsék.

Azonban felmerül a kérdés, hogy mivel az Úr Izrael Istene, törődik-e a többi nemzettel? A válasz a 42,1-től egy világos “igen”, mert az Úr majdani szolgája elhozza az igazságosságot a nemzeteknek. Korábban figyelmeztette a népeket, hogy nézzék meg, hogy a bálványokat tisztelni mekkora ostobaság, most viszont arra figyelmeztet mindenkit, hogy nézzék az Ő szolgáját, aki kijelentést ad az Atyáról az egész világnak. Fontos megjegyeznünk, hogy itt is két szolgáról van szó: kibontakozik a Messiás-szolga a távoli jövőben és Círusz-szolga a közeli jövőben. Círusz volt az a perzsa király, aki visszaengedte a zsidókat a száműzetésből a hetven év letelte után.

A mai újszövetségi rész bevezetés Pál levelének fő mondanivalójához. Először is úgy beszél a keresztényekről, mint hitetlenekről, arról az állapotról, mielőtt Isten megigazított volna minket. Az első hét vers a görög eredetiben egy mondat és három kulcsigét találunk benne: “megelevenített”, “feltámasztott” és “ültetett”. Mindez “velünk” történt “Krisztussal együtt.” A lényeg mindebből, hogy Isten tehát életre keltett, feltámasztott és a mennybe ültetett fel a Krisztussal együtt. Ezt követően a kontrasztot látjuk Isten a hitetleneken lévő haragja és a hívőkön megnyugvó kegyelme között. Azonban ez a kegyelem és ez az új szellemi dimenzió nem azt jelenti, hogy mindannyinknak külön-külön kell továbbmennünk a maga útján. Sokkal inkább meg is kell osztanunk a többiekkel, amink van és az egységre kell törekednünk. Ennek és a többi börtönlevélnek is a lényege, hogy aktív közösségben kell lennünk azokkal, akik szintén a Krisztusban vannak. Az Úrban ez a közösség egyrészt a hívők, másrészt az Atya felé kell, hogy napi szinten, proaktívan megnyilvánuljon.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy nem vagyunk egyedül ebben az Univerzumban, hanem van segítőnk, a Szent Szellem és egymással és veled is közösségben lehetünk! Köszönjük, hogy e közösségben megszentelsz bennünket! Szeretnénk még jobbá tenni ezt a közösséget! Segíts abban, hogy akiknek nincs közösségük más keresztényekkel, tudjanak új, élő kapcsolatokat létesíteni! Vezess elénk új barátokat, testvéreket, akikkel valódi és mély közösségben tudunk lenni és át tudjuk élni együtt a te szeretetedet! Jézus Kristus nevében! Ámen!

Már most miénk minden mennyei áldás. Elhiszed? – 2014.01.07.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140107.mp3
(Ézs 39,1-41,16; Ef 1,1-23; Zsolt 66,1-20; Péld 23,25-28)

Elsőként a babiloni követek látogatását olvashatjuk a mai részben, ami valószínűleg Kr.e.701-ben történhetett, nem sokkal azelőtt, hogy Szenakherib megostromolta Jeruzsálemet.

201401071

Az éppen ma is szereplő Merodak-Baladan volt az, aki már az Asszír Birodalomban a birodalom egészét fenyegető szintre emelte Babilont és végül meg is döntötte azt. Kétszer uralkodott: Kr.e. 721 és 710, valamint 703 és 702 között. 710-ben Szargon diadalmaskodott felette, 702-ben pedig az asszírok győzték le őt. Miután ezt a vereséget elszenvedte, folyamatosan szervezte a lázadásokat az asszírok ellen az ún. Termékeny Félhold közel-keleti régióban. Mivel e régiónak Izrael is a része volt, valószínűleg ezért kezdett barátkozni Ezékiással és ezért küldött ajándékokat neki, amikor hallott felépüléséről. Ráadásul a napóra árnyékának visszafordítása különös jelentőséggel bírhatott az egyébként asztrológia-orientált babiloniaknak.

Miután Ézsaiás kihirdette Isten ítéletét a babiloniak keze által, Ezékiás sokak szerint hitetlenül, istentelen és csalódást okozó módon reagált. Korábban, amikor ugyancsak Ézsaiás hirdette ki neki az Úr ítéletét, gyászolt és böjtölt, aminek meg is lett a pozitív eredménye. Most azonban csak magában örült annak, hogy nem az ő idejében fog bekövetkezni a babiloni ítélet. Más bibliamagyarázók szerint azonban szimlpán hálás volt azért Istennek, hogy vele személyes könyörületesen bánik és nem őt büntetni. Elismerte, hogy Júda a tettei miatt kiérdemelte Isten büntetését, azonban az, hogy egyáltalán nem érdekelte a nép sorsa, arra utal, hogy nem ő volt a beígért dávidi sarj, aki igazságosságban ítéli népét.

A 36-39-es fejezetek időrendi sorrendjét nehéz pontosan megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy maximum két éven belül történhettek. Ezalatt Ezékiás kétszer az Úrban, egyszer pedig senkiben nem bízott. Ez arra tanítja az olvasót, hogy megeshet valakivel nehéz körülmények között, hogy egyszer Istenben, egyszer pedig másban: emberekben, a körülményekben vagy a pénzben bízik. Nekünk ebben az új szövetségben persze ez nem csak lecke, hanem tennünk is kell azért, hogy folyamatosan az Úrban és az Ő kegyelmében bízzunk. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha naponta bensőséges kapcsolatot ápolunk vele, megalázzuk magunkat és imádkozunk hozzá. Akkor bízhatunk abban, hogy nem lesz e világnak olyan ereje felettünk, ami valódi és maradandó károsodást okoz a lelkünkben, szívünkben és az értelmünkben. Ha az ima által Krisztusban maradunk, ahogy ma Pál apostol is írja az Efézusi levélben, akkor nem csak a bűneinkre kapunk bocsánatot, hanem vele együtt minden szellemi áldásnak a birtokosává válunk. És ez ugyanolyan valóságos mint a világ, amit az érzékszerveinkkel észlelünk. Viszont az, hogy kinyílik-e a szemünk a láthatatlan világra, már Isten kegyelmén múlik. Viszont a jó hír az, hogy ezért is lehet imádkozni. Tegyük hát mi is ezt!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a Krisztusban megáldottál bennünket minden szellemi áldással a Mennyben! Köszönjük, hogy már a világ teremtése előtt kiválasztottál minket! Köszönjük, hogy a saját népeddé teszel bennünket, olyanná, akik a te szemedben szentek és tökéletesek vagyunk! Köszönjük, hogy személyesen a te saját gyermekeid lehetünk! Ez csodálatos! Tudjuk, hogy mindezt azért tetted, hogy dicsőséged szerezz a dicsőséges kegyelmednek, amellyel megajándékoztál bennünket a Fiúban! Hálásak vagyunk mindezért! Pállal együtt kérjük, hogy tölts be minket Szent Szellemmel, mert valóban a Szent Szellem tesz bölccsé és ad valódi kijelentést rólad! Nyisd meg szívünk szemét, hogy valóban fel tudjuk fogni, hogy milyen hatalmas az az örökség, amit nekünk szántál! Szeretnénk még inkább megérteni, milyen mérhetetlenül nagy a te erőd, ami bennünk is működik és ami feltámasztotta Krisztust a halálból! Jézus nevében! Ámen!

Érdemes a keskeny úton maradni! – 2014.01.06.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140106.mp3
(Ézs 37,1-38,20; Gal 6,1-18; Zsolt 65,1-13; Péld 23,24)

Ezékiás mai reakciója Szenakherib ultimátumára mára már példabeszéd és legenda lett, egyúttal pedig az egész Biblia egyik legismertebb története. De ha jobban belegondolunk, ez nem véletlen: melyik izraeli vezető lenne az ma, aki ha mondjuk Irán teljes körű szárazföldi invázióval fenyegetné meg Izraelt, akkor elmenne a siratófalhoz és ott kiáltana az Örökkévalóhoz, mielőtt a hadsereg vezérkarával tárgyalna? Mert itt ez történt.

201401061

Jó, persze mondhatjuk, hogy ma már teljesen más a helyzet és Izrael már akkor tudna a közelgő támadásról – kis túlzással – , amikor az megfogalmazódik az iráni elnök fejében, köszönhetően a XXI. századi sci-fi-be illő lehallgatási és kémtechnológiáknak. Ez történt már akkor is, amikor az iráni atomprogramot egy izraeli fejlesztésű Stuxnet nevű vírus a kőkorszakba repítette vissza. De akkor is, amikor Izrael szíriai atomlétesítményeket vagy libanoni hadállásokat támadott.

Az is igaz, hogy Isten ígéretet tett, hogy az idők végén bekövetkező összegyűjtést követően Izrael nagyjából elpusztíthatatlan lesz, de nem az emberek miatt, hanem mert ezt Isten így tervezte. Fognak próbálkozni a teljes megsemmisítésével még a nagyhatalmak is, de mindent túl fog élni. A nagy kérdés, hogy mikor válik láthatóvá, hogy valójában ki áll az egész hátterében, mikor hull le a lepel a szemmel most nem látható szellemvilágról?

A próféciák szerint eljön egy olyan időszak, amikor is Ezékiáshoz hasonlóan Izrael apraja-nagyja az Úrhoz fordul és országosan megtér. Ha innen nézzük, Ezékiás az előképe az utolsó idők Izraelének, mert ahogyan itt az angyal 185.000 katonát egyetlen éjszaka alatt likvidált, akkor majd az Úr a leheletével pusztítja el hasonlóan a gonoszt. A Bibliát ismerőknek három epizód képe sejlik fel: a halál angyaláé az Exodus idején, szintén a halál angyaláé e mostani asszír veszedelem idején és az Úr halált hozó leheletéé az utolsó nagy konfliktusban a Sátánnal szemben. Én úgy gondolom, ahogy a héberben is szerepel, hogy a “ruach”, azaz lehelet egyúttal a szellem is és ezek az óriási hatalommal bíró szellemi lények e mostani teremtés fenntartói és “üzemeltetői” –  erre több utalás is van a Szentírásban, most ezeket nem idézném. Ezek a “küldöttek” vagy “angyalok” képesek népirtást végezni órák alatt bárhol a földön, ahol már az igazságtalanság vagy éppen az istennel szembeni lázadás olyan méreteket öltött.

Egyiptomban a fáraó kevélysége, önteltsége és Izrael Istenének a megvetése váltotta ki a halálhozó küldött aktivitását és az elsőszülöttek tömeges elhalálozását. A mai részben, a jeruzsálemi ostrom idején az asszír király pocskondiázta Istent és vette fel hiába a szájára a Szent nevét – ezzel indította el magára nézve a végzetes szellemi gépezetet. A Jelenések Könyvében pedig már maga az ősi lázadó, a Sátán és az őt szolgáló nagyhatalmak teszik ugyanezt – annak ellenére, hogy látják Isten dicsőségét.

Ez persze mind azért íratott meg, hogy mi okuljunk ebből és véletlenül se gondoljuk, hogy szembemehetünk azzal, amit Isten eltervezett. Ezért életveszélyes a sémiták gyalázása vagy az antiszemitizmus és a zsidók bármilyen formában történő diszkriminációja. Nem, valóban nem külön önmagában egy zsidó ember sem a másiknál, azonban Isten a zsidó népet választotta magának és ez teljes mértékben megkülönbözteti őket a többiektől – akár fáj más népeknek, akár nem. Istennek terve van Izraellel és aki ezzel szembemegy sziklába ütközik és lepereg róla.

Ezért nagyon fontos ma is, hogy meg se próbáljuk a Mindenható szándékait és terveit és azok tökéletességét megkérdőjelezni, hanem inkább fogadjuk el Salamon király intését: a bölcsesség kezdete Izrael Istenének félelme és az eszesség Isten megismerése. Mert ha féljük Őt és kutatjuk, hogy neki mi kedves, minden más megadatik nekünk és nem kerülünk az Özönvíz által elpusztítottak sorsára, ami a jövőben tűz formájában fog elkövetkezni.

Mennyei Atyánk! Látjuk, hogyan jártak azok, akik lázadtak ellened! Hogyan jártak az egyiptomiak, az asszírok és a világ nemzetei! Megalázzuk magunkat a Te hatalmas kezed alatt és kérünk, hogy bocsásd meg minden lázadó gondolatunkat, istentelenségünket, bűnünket és vétkünket! Te mondtad, hogy fenntartod a világot a tűz számára, de mi nem szeretnénk ebben az ítéletben már részt venni! Mert tudjuk, hogy a történelem egy adott pontjáig együtt nő a gyomnövény és a tiszta búza, de egy napon elküldöd az angyalokat, akik ott voltak Egyiptomba és Asszíriában és leeresztik a sarlót! Ne engedd, hogy a kísértés erőt vegyen rajtunk, hanem segíts továbbra is a keskeny úton járnunk! Megalázzuk magunkat előtted, mint ahogy Ezékiás is megalázta magát és kérünk, hogy adj hosszú életet, ami kedves előtted! Mert még a lehelet is tőled van az orrunkban, ami az életet jelenti számunkra! De Te, aki a kicsi madaraknak adsz bőséggel ételt, mennyivel látsz el bennünket a Te áldásaiddal! Jézus nevében! Ámen!

Visszajön az Úr nagy hatalommal – 2014.01.05.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140105.mp3
(Ézs 33,10-36,22; Gal 5,13-26; Zsolt 64,1-10; Péld 23,23)

Ézsaiás a mai rész elején a nemzet egyik nagy reménységét vesz célba próféciáival: Siont, azon belül is külön foglalkozik a királlyal és a néppel. A királyról szóló kijelentés már a Messiás egyetemes uralmára utal az ezeréves királyságban és éles kontrasztban áll azzal a képpel, amit a 28-31-es fejezetek tartalmaznak Jeruzsálem akkori jelenére vonatkozóan. A 34-35-ös fejezetek lezárják Ézsaiás apokalipszisét és egyben láthatjuk a levont következtetést is: az istentelen önteltség megaláztatáshoz, az Úrban való bizalom pedig felmagasztaltatáshoz vezet. Ahogyan a 24-27-es fejezetek kiteljesítik a távoli jövőre a 13-23-as fejezetek témáit, a 34-35-ös részek is megkoronázzák a 28-33-as fejezetek képeit.

201401051

A 34-35-ös fejezetek a csúcspontját jelentik az ítélet és üdvösség egymást felváltó témáinak, amelyeket Ézsaiás hosszasan taglal ez egész könyvben. Korábban, ahogyan arról már beszéltünk is, az Asszírokon végrehajtott ítélet képe átmegy a nagy nyomorúság idejébe, amikor is az Úr ítéletet tart az egész világ fölött, majd a bosszút az ezeréves királyság áldásai követik. Ebben a két fejezetben az ítélet-üdvösség minta úgy jelenik meg, hogy a termékeny föld először pusztasággá, majd ismét virágzó kertté változik. Képletesen szólva azt is mondhatjuk, hogy ha valaki e világot választja, a pusztaságot választja. Ha viszont Istent választja, a virágzó kertet és azt tápláló örök életre szökellő forrást választja.

Edom ebben a jövendölésben láthatóan nem szó szerint értendő, hanem inkább mint a világi nemzetek képviselője, amelyekre lesújt az Úr haragja. Valószínűleg azért lett Edom választva, mert az Ószövetségben folyamatosan Izrael ellenpéldájaként szerepel. Edom megalapítója Ézsau azt kapta Izsáktól, amikor megáldotta őt, hogy terméketlen területen fog lakni – mondhatjuk azt is, hogy a pusztaságban.

A 35-ik részben már az önfeledt öröm hangjait halljuk. A 34-ik részben Isten a világot szellemi értelemben sivataggá változtatta és ez egészen addig így is lesz, amíg el nem érkezik a Földre a Messiás, hogy megkezdje ezeréves uralmát.

A 36-ik rész pedig azt hiszem önmagáért beszél: az apokaliptikus képek után visszacsöppenünk a krónikás szemüvegén át Ézsaiás korába és a már korábban megprófétált ostrom pontról-pontra bekövetkezik. Azt, hogy végül győznek-e az asszírok avagy sem, holnap megtudjuk.

Urunk, köszönjük, hogy Te megígérted, hogy velünk leszel a világ végezetéig minden napon! Akár a mi életünkben következik be a nagy nyomorúság, akár nem, kérünk Téged, hogy legyen meg a Te akaratod a földön, úgy ahogy a mennyben is megvan! Láttuk a mai részekből, hogy Bocrába fogsz visszatérni, Edomba és onnan menetelsz majd át a győztes sereg élén Jeruzsálembe a kelet kapun át! Vágyjuk látni ezt a pillanatot! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

A Szellem vezetésének fontossága – 2014.01.04.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140104.mp3
(Ézs 30,12-33,9; Gal 5,1-12; Zsolt 63,1-11; Péld 23,22)

A mai rész az egyiptomi szövetség ítéletével folytatódik a Mindenható részéről, majd a távoli jövőben a helyreállítás képe rajzolódik ki Izráel hűtlensége ellenére. Amit a 30,18-26-os versekben látunk az az, hogy bár az emberek hűtlenek, Isten mégis hűséges marad ígéreteihez.

201401041

Később a 27-33-as versekben a figyelem lekerül a távoli jövőről és a közeli jövőre terelődik azzal az ígérettel, hogy az Úr megszabadítja Jeruzsálemet az asszír veszedelemtől. Annak ellenére, hogy Júda vétkezett azzal, hogy Egyiptomot és nem Istent választotta szövetségesének és támaszának, az Úr megszabadítja őt.

A 31. és 32. fejezetek ismét azt taglalják, mekkora ostobaság volt Egyiptomban bízni Isten helyett. A 31. fejezetben már a negyedik “jaj” hallható, ami nagyban hasonlít a második “jajhoz” a 29. fejezetből.  A 31. rész hatos versében Ézsaiás Istenhez való visszafordulásra hívja a választott népet, aminek a jutalma a távoli jövőben nem lesz más mint a hőn áhított üdvösség.

A 32. fejezet első nyolc versében már az eszkatológiai jövőben láthatjuk a Messiás-Királyt, akit a próféta az asszír király ellenpéldájaként ábrázol. Bibliakutatók szerint az asszír hadsereg elpusztítása prófetikusan már az utolsó globális konfliktus előképe, amely egyben előjátéka lesz a tökéletes király, a Messiás színrelépésének a történelem színpadán. Az isteni uralkodó valódi menedéket és oltalmat jelent azok számára, akik Őt keresik és élő vizet az erre sóvárgóknak.

A 33. rész olyan szempontból érdekes, hogy amíg korábban Izrael férfiaihoz fordult a próféta, most a hölgyeket szólítja fel megtérésre. Azzal, hogy mindkét nem sorra került, még inkább hangsúlyosabb a megtérés jelentősége. A prófétának a hölgyek felé is ugyanaz az üzenete: felejtsék el mihamarabb a gondtalan és ostoba életmódot és azonnal térjenek meg a küszöbön álló pusztító veszedelem miatt.

A 33.részben a hatodik “jajt” hallhatjuk, ami hasonlóságot mutat az Ézsaiás 29,15-24-ben elhangzó harmadikkal. Valamennyi jaj között ez hordozza a legtöbb eszkatológiai tartalmat, de egyúttal számos utalás történik az asszír invázióra is – ezért is valószínű, hogy a kettő keveredett és ez az invázió egyben előképe az előbbe említett, a keresztény körökben csak armageddoni ütközetnek. Ráadásul ez az egyetlen jaj, ami nem Júdának szól, hanem egy idegen hatalomnak, mégpedig Asszíriának.

A Galata levélben miután Pál kizárta a törvényt, mint a kereszténység alapját, továbbmegy és elmagyarázza, hogy Isten miként vezet az Újszövetségben. Két szélsőséget említ, azután elénk tárja a helyes középutat: elmondja, hogy a bennünk lakó Szent Szellem vezet, azonban nagyon oda kell arra figyelnünk, hogy hogyan. Ez maga az evangélium egészséges üzenete és ez nem szól másról mint az egyensúlyról a kijelentett igazságok szabadsága és a törvénykezés között. Pál nagy hangsúlyt fektetett erre az egyensúlyra, amelyhez képest az egyik szélsőség a szinte világian szabados élet, a másik pedig visszatérés Mózes törvényéhez.

Mennyei Atyánk! Megalázzuk magunkat ma is és kérjük, hogy mindannyiunkat szabadíts meg e világ igézetétől, a hogy a galáciaiakat is megszabadítottad! Nem szeretnénk elveszni a hitetlenekkel együtt, hanem Veled akarunk, kívánunk járni a keskeny úton, ami távol áll a körülmetélkedéstől és Mózes törvényétől, de távol áll e világ erkölcstelen életmódjától is! Segíts Urunk, hogy épségben tudjuk megőrizni az edényünket, a szívünket, lelkünket és szellemünket! Bocsáss meg nekünk minden vétket, akár tudatosan, akár tudatlanul követtük el! Azért kérjük ezt, mert kívánunk közelebb kerülni hozzád Istenünk! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

A Fiúság Szellemét kaptuk – 2014.01.03.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140103.mp3
(Ézs 28,14-30,11; Gal 3,23-4,31; Zsolt 62,1-12; Péld 23,19-21)

A 28-ik rész első hat versében a próféta feltárja az északi királyság vezetőinek ostoba döntéseit. Az ítélet itt is elsősorban a vezetők önteltsége miatt következik el és bár először úgy tűnik, hogy csak északnak prófétál, ahogyan továbbhaladunk, láthatjuk, hogy a déli királyságot még inkább ostorozza szavaival. A hetes verstől a huszonkettesig tart a Júda vezetőinek szóló prófécia és mint látjuk, azok rosszabbak északi kortársaikénál.

201301031

A 23-as verstől (egészen a fejezet végéig) felmerül a kérdés, hogy mi lesz majd Júda vezetőinek a reakciója? Folytatják addigi pályájukat és az északi királyság sorsára jutnak vagy megtérnek és enyhébb ítéletet kapnak? Ezt a “jajt” Ézsaiás az említett  alternatívák bemutatásával zárja le, egyúttal pedig sürgeti a megtérést. Az itt olvasható példázatokat másáloknak is hívjuk – maga Jézus is rengeteg másált használ az evangéliumokban – itt pedig Ézsaiás bemutatja, hogy az Úr milyen bölcsességet adott neki ezen a területen.

A 29-ik fejezet még két további “jajt” vonultat fel. Az első jaj hasonlít az előző fejezetben elhangzotthoz, Ézsaiás tovább ostorozza a jeruzsálemieket képmutatásuk miatt. Aztán az 5-ik verstől az ítéletből átlépünk az azt követő helyreállítási szakaszba. Később látjuk a Jeruzsálemre következő ítélet okait a 9-14-es versekben, majd a 15-ös verstől a gyógyírt minderre a “jajra”.

A 30. fejezet első két részében az emberi hűtlenség, a második két részében Isten hűsége tárul az olvasó elé. Az első rész is két különálló szakaszt tartalmaz: az első az egyiptomi követekkel foglalkozik, a másodikban a sivatagi állatokról van szó. Az egész jaj lényege az Isten elleni makacs lázadás és az idegen országokban való bizalom.

A 30,8-tól az Úr megparancsolja Ézsaiásnak, hogy rögzítse az egyiptomi szövetség miatti ítéletet, hogy maradjon nyoma írásban is. Ennek két oka volt: először is Júda nyilvánvalóan hallotta Ézsaiástól Isten kijelentett igazságát, de visszautasította azt. Majd szintén visszautasított egy konkrét üzenetet, aminek következtében külső ellenség formájában jött Isten ítélete.

Az Újszövetségben Pál folytatja a törvény és kegyelem közötti különbség fejtegetését és megállapítja, hogy a kegyelem elérkeztével már nincs szükség a “nevelőre”, azaz Mózes Törvényére. Mindannyian akik hiszünk, Jézus Krisztusban Isten fiai lettünk és felszabadultunk a Törvény hatalma alól. Látszik az, hogy a galáciai gyülekezetek folyamatos támadás alatt álltak olyan szónokok részéről, akik el akarták szakítani Páltól és az evangéliumtól a tagságot és vissza akarták őket vezetni a Törvény alá. Az Apostolok Cselekedeteiből kiderül, hogy ez Pál szolgálata során egy központi probléma volt: az adott városban élő zsidók folyamatosan akadályt és ellenállást váltottak ki a szolgálatával szemben, több-kevesebb sikerrel. Úgy látszik, hogy a Galácia tartományában élőkre nagyobb hatással voltak, ezért is kellett Pálnak ilyen erős hangvételű levelet megfogalmaznia.

Mennyei Atyánk! Ma is hálával áldozunk neked, az Élő Istennek! Köszönjük, hogy jó Isten vagy és belőled ered minden jó! Fiak vagyunk és azt, hogy ez mivel jár, azt fel sem tudjuk fogni. Köszönjük a kegyelmet és azt hogy ránk már nem az ítélet vár, hanem a megjutalmazás, ha valóban mindvégig kitartunk hitben és szentségben! Bocsásd meg minden bűnünket és ne engedj bele bennünket a Sátán csapdáiba Urunk! Segíts meglátnunk ezeket a csapdákat és erősíts meg, hogy tudjunk vigyázni mindannyian a szívünkre, mert abból indul ki minden élet! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Ha baj van, kihez fordulunk segítségért? – 2014.01.02.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140102.mp3
(Ézs 25,1-28,13; Gal 3,10-22; Zsolt 61,1-8; Péld 23,17-18)

Ézsaiás a 25-ik részben már a legendás “maradékról” beszél, azokról a hívőkről, akik Sionba özönlenek majd az ezeréves királyság idején. A kép, amit látunk a zarándokokat mutatja, akik egy lepusztult világon átkelve jutnak el Sionig, eközben a megmenekülésük csodájáról és az Úr diadaláról énekelnek. A 24-ik részben az Úr eltörli a bűnösüket a Föld színéről, ezután nem sokkal pedig elkövetkezik a Messiás ezeréves királysága. Ezt Ézsaiás ihletve, költői eszközöket felvonultatva mutatja be.

201401021

Majd miután megszabadultak a Nagy Nyomorúságból, a kihívottak az Úr meghívására együtt ünnepelnek vele a történelem legnagyobb fogadásán és partiján az ezeréves királyság kezdetekor. A 26-ik rész már Izraelről szól, pontosabban azokról, akik életben maradtak a zsidóságból az ezeréves királyság idejére. Ézsaiás azért is ad hangot itt a dicséretnek és az örömnek, mert az ember “városát” Isten végleg elpusztította. A rész üzenete nem más mint Isten diadalmenete a világ felett Izrael kedvéért.

A 27-ik rész még mindig a Messiás ezeréves uralmáról szól és itt is folyamatosan elhangzik az “azon a napon” prófétai kifejezés. Az első versben lévő Leviátánnak nevezett teremtmény valószínűleg valamilyen hatalmas tengeri állatt lehetett, de a zsoltáros átvitt értelemben is használta Egyiptomra. Így, ebben a próféciában utalhat mindazokra a hatalmas nemzetekre, amelyek veszélyt jelentenek Izrael számára.

A Leviátán egyben része volt a kánaánita legendáknak is, persze Ézsaiás nem hitt benne, csak példként, vagy képként használta, amint gyorsan tekeregve siklik mint egy szellemi lény a tengerekben, azaz olyan területen, ami kevésbé van az ember ellenőrzése alá vonva. Az is lehet, hogy egyenesen a Sátánra utal itt a próféta, aki képes befolyással lenni a levegőre, a tengerre és a szárazföldre is.

A 28-35-ös fejezetekel egy új rész kezdődik, ami hasonlít a 13-27-es fejezetekhez mind a tartalmát, mind pedig a formáját tekintve. Hasonló gondolatmenetet látunk kibontakozni, azonban a történelmi háttér későbbre tehető. A 13-27-es fejezetekben Áház király uralkodása adta a próféciák hátterét és az eldöntendő kérdés az volt, hogy kiben bízzon az uralkodó: az Úrban vagy Asszíriában? A 28-35-ös fejezetek már Ezékiás uralkodása idején zajlanak, amikor is már Egyiptom lehetett volna Júda szövetségese és támasza az Úr helyett.

Azonban azt is fontos megjegyeznünk, hogy ezek a próféciák nagy valószínűséggel nem így, egyben hangzottak el, hanem Ézsaiás szolgálatának különböző időszakaiban. Ezt a kanonizált és szerkesztett formát később nyerték el – ez egyébként kiválóan érzékelhető a próféciák olvasásakor is. Vannak részek, amik mintha nem oda illenének és ennek ez az elsődleges oka.

A 13-27-es és a 28-35-ös fejezetek között van még egy párhuzam: mindkét rész első fele arról szól, hogy Izrael, illetve Júda ne a szomszédos országokban bízzon, hanem kizárólag Istenben. Szintén mindkét rész második fele már eszkatológiai hangvételű és a távoli jövőben feltűnő reménységgel foglalkozik. A 28-29-es fejezetekben az északi és a déli királyság, azaz Izrael és Júda helyzete hasonló: mindkét országnak egy halálos veszélyt jelentő, hatalmas ellenséggel kellett szembenéznie, ráadásul olyan vezetők irányítottak mindkét királyságban, akik inkább akartak emberben, semmint Istenben bízni. Ez mindannyiunnk számára figyelmeztetés a személyes életünkben is: ne emberekre nézzünk és ne emberekben reménykedjünk, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, mert Isten közelebb van mint gondolnánk és képes azonnal és hatékonyan segíteni. A m részünk annyi, hogy teljes erőnkkel higgyünk abban, hogy Ő a valódi támaszunk és szabadítónk.

Mennyei Atyánk! Látjuk, hogy milyen igazságosan és bölcsen igazgattad a múltban és igazgatod majd a jövőben a nemzeteket! Köszönjük, hogy egyszer mi is részesei leszünk a próféciákban megénekelt és leírt örömnek! Hisszük, hogy egy napon a saját szemünkkel meglátunk Téged, aki az életünk és a szeretet forrása vagy! Taníts bennünket arra, hogy ne emberben bízzunk a nehéz és kilátástalan helyzetekben, hanem kizárólag benned! Szeretnénk a hit nagyjainak a nyomában járni, akik nem emberektől kértek segítséget, hanem mindig 100%-osan benned bíztak és ezért nem csak földi, hanem mennyei jutalmat vettek! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Boldog Új Évet Mindenkinek! – 2014.01.01.

http://www.napihangzobiblia.hu/20140101.mp3
(Ézs 22,1-24,23; Gal 2,17-3:9; Zsolt 60,1-12; Péld 23,15-16)

Mindenek előtt még egyszer kívánok mindenkinek egy nagyon Boldog Új Évet!

A mai, Júda elleni próféciában három kiemelt témát láthatunk: Jeruzsálemet mint várost, Sebnát mint egyént és Eljákim családját. Mindhárom rész rávilágít Izrael bűnének súlyosságára, aminek lényege, hogy a biztonságot nem Istenben, hanem a természetes világban keresi.

201401011

Jeruzsálemben mindenki a fallal van elfoglalva, amelyről azt gondolják, hogy a végső biztonságot adja és nem a biztonságot és menedéket jelentő Istent keresik. Sebna kormányzó a saját sírboltjának az építésével van elfoglalva – az evilági és a túlvilági dicsőségét próbálja megvalósítani, Eljákimról pedig azt olvassuk, hogy le fog szakadni és vele együtt a terhek is vele zuhannak, amik rá voltak aggatva – mert a környezete őt gondolta a biztonság és menedék forrásának, nem pedig a Seregek Urát, Izrael Istenét.

Ezután következik Tírusz. Ahogyan tegnap Egyiptomnál, így most Tírusznál is eljutunk odáig, hogy a jövőben a tírusziak fogják ellátni Isten szolgáit, csakúgy mint ahogy Isten Egyiptomot a sajátjának fogja hívni. Az ítélet tehát nem a vége egyik nemzetnek sem, mert az Úr a távoli jövőben jobbat készített nekik.

Szintén van hasonlóság a babiloni és a tíruszi próféciák között. Babilon az ókorban szárazföldi, Tírusz tengeri nagyhatalom volt. Babilon háborúkkal, Tírusz békés kereskedés révén szerzett rendkívüli hatalmat. E két város leírását ha összeadjuk, megkapjuk a Jelenések Könyvének 17-18-ik fejezetében bemutatott “Nagy Babilont.” Az érdekes, hogy az Ézsaiás-féle Tírusz is prostituáltként szerepel, csakúgy mint a Jelenések Könyvének Babilonja. Fontos, hogy bár mindig városokról van szó, ez általában nem csak az adott városra, azaz Tíruszra vagy Jeruzsálemre vonatkozott, hanem a környező vagy velük szövetséges régióra is. Ha például a próféciákban Tírusz szerepel, azt a legtöbb esetben egész Föníciára vonatkoztathatjuk. Ez a jövendölés alapvetően két részből áll: az egyik Tírusz bukása a közelebbi jövőben, a másik pedig Tírusz teljes elkötelezettsége Isten iránt a távoli jövőben.

Ezután megint olyan előrejelzés következik, ami addig példátlan volt Isten prófétái között. Még Mózes is jobbára Izraelről prófétált, azonban Ézsaiás nemzetek sokaságáról és a teljes világról jövendöl. Amikor elhangzik a “Nézzétek!” felszólítás, Ézsaiás mindig a jövőbe tekint. És ebben a jövőben azt látja, hogy az Úr a földdel teszi egyenlővé a nemzeteket és civilizációkat és egy világméretű ítélet várható. Gyakorlatilag a generáció avagy teremtés visszafordítását vagyis a degenerációt láthatjuk a szemeink előtt. Nem egyszerű ítéletről van itt szó, hanem arról, hogy az Özönvízhez hasonlóan átrendezi bolygónk topográfiáját, majd szétszórja annak lakosait. Nem tudhatjuk, hogy ezeket a szavakat mennyire kell szó szerint vagy szimbolikusan érteni viszont az 1940-es évekig természetes szinten erre nem nagyon volt esély. Az első atombomba bevetése óta azonban természetes szinten is van esély arra, hogy a bolygónkat mi magunk közel lakatlanná tegyük.

Mennyei Atyánk! Látjuk azt, hogy a próféták írásai mind egy dologra figyelmeztetnek: hogy ne emberekben és ne a látható világban bízzunk, hanem csakis és kizárólag benned az élő, láthatatlan, szent és dicsőséges Istenben, akié minden dicsőség örökkön-örökké! Urunk, hálát adunk neked, aki a mindenség alkotója vagy és megköszönjük ezt az új évet! Köszönjük 2014-et! Kérjük Istenünk, hogy ahogy eddig velünk voltál, most is a fogd a kezünket és segíts, hogy az erőfeszítéseink ezen a földön sikeresek legyenek! Segíts, hogy élni tudjunk Pál apostol figyelmeztetése szerint: nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzünk és ne a földiekkel, hanem a mennyeikkel törődjünk! És közbe ne vegyük le a tekintetünket rólad, a hit kezdőjéről és bevégzőjéről! Törj le minden akadályt, ami a hitünk útjában áll, hogy majd év végén azt tudd mondani mindannyiunknak, hogy jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután! Jézus Krisztus nevében! Ámen!

Jöjjön el a Te országod! – 2013.12.31.

http://www.napihangzobiblia.hu/20131231.mp3
(Ézs 19,1-21,17; Gal 2,1-16; Zsolt 59,1-17; Péld 23,13-14)

Miután Asszíria bekebelezte Szíriát Kr.e. 732-ben, majd Izraelt Kr.e. 722-ben, a júdaiak közül sokan Egyiptomot szerették volna szövetségesnek az Asszírok ellen. Ézsaiás a mai részben többek között arra figyelmeztet, hogy ne idegen hatalmakban és országokban bízzanak, mert mind csalódást fognak okozni, Egyiptomot beleértve. Ahogyan Jahve meglátogatta Egyiptomot a tízcsapás idején, ismét látogatást tesz s fáraók földjén és megleckézteti őket.

201312311

Az egyiptomi társadalom a történelem folyamán ismert volt megosztottságáról, a felső- és alsó-egyiptomi városállamok között gyakoriak voltak a konfliktusok. Ezek attól is függtek, hogy egy adott időszakban a megszámlálhatatlan mennyiségű istenük között találtak-e egy erős főistent, aki mögé felsorakozhattak. Az egyiptomi gazdaság a Nílustól függött, amelynek az időleges kiszáradása is komoly válságot okozott az országban – ebben a próféciában Ézsaiás éppen erre tesz ígéretet.

A Nílust egyben istenként is imádták és rendkívül büszkék voltak bölcsességükre, amelyről itt a próféta azt mondja, hogy ostobaság és bolondság. Isten bölcsességét meg sem közelítik és képtelenek kitalálni terveit, ráadásul az egész gazdaságot a Nílusra építették és nem több lábon álltak. Mivel a bálványokat választották, képtelenek voltak rálátni a jövőre, szemben Ézsaiással, aki nyíltan kijelenti, hogy Isten miként fogja megalázni a nagy déli szomszédot.

Azonban a jövőben elkövetkezik egy nap e prófécia szerint, amikor is Egyiptom Istenhez fordul és ebből már következik az is, hogy miért kérjen Júda segítséget Egyiptomtól, amikor neki is Jahvéra van szüksége? Az “azon a napon” kifejezést Ézsaiás 42-szer használja a próféciáiban és ezek közül Egyiptomra vonatkoztatva is találunk ilyet.

Az Ézsaiás 20,1-2-ben található események Kr.e. 711-ben történtek meg. Négy éven át Egyiptom bátorította a Nyugat-Palesztin városállamokat, hogy álljanak ellen az asszír agressziónak és közben azt ígérte, hogy fegyveres segítséget nyújt. Kr.e. 713-ban Asdód fellázadt az asszírok ellen, mire válaszul azok leváltották az ottani királyt és egy bizonyos Jamanit tettek meg uralkodónak.

Azonban a lázadást nem tudták teljesen letörni és Asdód folyamatosan segítséget kért Júdától, Moábtól és Edomtól. Ez egészen addig tartott, amíg Szargon Kr.e. 711-ben a második leghatalmasabb hadvezérét el nem küldte és egy asszír provinciává nem silányította Asdódot. Ennek ez egésznek a lényege a mi szempontunkból, hogy az ígért egyiptomi segítség soha nem érkezett meg, sőt Egyiptom maga verte láncra Jamanit és adták át az asszíroknak, hogy ők maguk is elkerüljék az asszír veszedelmet.

Az Ézsaiás 21-ben található próféciák már hangvételüket tekintve lényegesen negatívabbak és már nem is annyira konkrét nemzetekről és városokról szólnak, ami arra utal, hogy ezek már szélesebb értelemben véve vonatkoznak egyrészt a jövőre másrészt a majdani országokra és nemzetekre. Általános ítélet képe tárul itt elénk, amelyben többek között az istenellenes Babilon gazdasági rendszerének megsemmisítését láthatjuk.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Ézsaiás próféciái csodálatos pontossággal beteljesedtek és isteni tekintéllyel bírnak! Nem csak a múltat, hanem a jövőt is megismerhetjük belőlük és megérthetjük, hogy nincs egyetlen ország, egyetlen nagyhatalom sem, akit ne te irányítanál! Az életünk, az országunk, a nemzetünk a Te kezedben van! Ezért kiáltunk, hogy legyen meg a Te isteni akaratod ebben az országban! Adj olyan vezetőket, akik összhangban állnak a Te akaratoddal! Nem szeretnénk egy sokak által elítélt antiszemita ország szintjére süllyedni! Szorítsd vissza a zsidógyűlöletet Magyarországon Urunk! Használj bennünket ebben! Megértjük ezekből a versekből, hogy a bölcsesség kezdete valóban az istenfélelem! Kérünk bölcsességet ma is, Mennyei Atyánk! Jézus nevében! Ámen!

Alternatív evangélium nem létezik – 2013.12.30.

http://www.napihangzobiblia.hu/20131230.mp3
(Ézs 15,1-18,7; Gal 1,1-24; Zsolt 58,1-11; Péld 23,12)

A Moáb veszedelméről szóló mai próféciák beteljesedését illetően több nézet létezik a bibliakutatók között. Vannak, akik szerint ez az invázió Kr.e.718-ban történt, amikor az asszír Szargon lerohanta az észak-nyugati arab törzseket. Mások inkább úgy vélekednek, hogy vagy Tiglát-Pilészer (Kr.e. 732-ben) vagy Szénakherib (Kr.e. 701-ben) pusztította el teljesen Moábot.

201312301

Efraim (Izrael vagy az északi királyság) és Szíria (vagy Arám) szövetséget alkottak Kr.e. 735-732-ig és bár a prófécia Damaszkusszal kezdődik, gyorsan Efraimra terelődik a szó és szintén az ítéletről szól.

Végül pedig Kúsról olvashatunk, amit ebben a fordításban Etiópiának neveznek, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Számos bibliatudós és régész azt tartja, hogy az akkori világ végét jelentő Kús területe Dél-Egyiptom, Szudán, Eritrea és Észak-Etiópia részeit foglalta magába.

A közös az eddigi és az ez után következő jövendölésekben, hogy egyik nemzet sem Istenben bízott és emiatt következett rájuk az ítélet, Izraelt beleértve. E népek fenn hordták az orrukat, a saját bálványaikban bíztak, Istent pedig megvetették.

Ez a téma újból és újból előkerül a Szentírásban: akár egyénenként, akár nemzeti szinten nem szabad a bálványokban bíznunk, legyen az pénz, hírnév, siker vagy bármi más. Mindannyiunknak a helyén kell kezelnünk Isten személyét, kiváltképpen miután már megismertük Őt. Ahogyan János apostol is írja, Istent soha senki nem látta, kizárólag a Fiú hozott a Földre róla reális kijelentést. Ha megismertük Őt, fontos, hogy elismerjük, hogy Ő az életünk forrása, aki végtelen szeretettel és energiával rendelkezik és képes bármikor megújítani az életünket, ha hozzá fordulunk. A legfontosabb tulajdonsága az, amit a szeráfok szerte a Bibliában mindenhol kiáltanak: Szent, szent, szent! Ami egyúttal annyit jelent, hogy ha még nem ismerjük őt, akkor mi nem vagyunk szentek és fontos, hogy a bűneinket rendezzük előtte. Azután pedig kezdjünk el hitből vele járni.

Az Újszövetségben nagyon ritka dolog történik: Pál elkezdi a galáciai gyülekezeteket feddeni, mert elfogadtak egy olyan evangéliumot, aminek valójában semmi köze nincs Jézus Krisztus örömhíréhez. Sőt odáig meg, hogy megátkozza az alternatív evangélium hirdetőjét. Kétszer is. Ma, amikor hemzsegnek a gyülekezetekben az alternatív, a homoszexualitást és mindenféle más nézeteket befogadó evangéliumok, vajon mit mondana Pál apostol? Bátorítaná a terjesztőit és azt mondaná, hogy csak így tovább? Nem valószínű. Evangélium csak egy van, ami nem szól másról, mint hogy a Názáreti Jézus Krisztus meghalt, megfeszítették és a harmadik napon feltámadt. Ha valaki hisz benne, szívéből megbánja a bűneit és Isten felé fordulva folytatja az életét, örök élete van. Ebbe nem férnek bele alternatív, a bűn bármilyen formáját elfogadó vagy toleráló tanok. Ezért fontos, hogy teljes erőnkkel ragaszkodjunk a Szentíráshoz.

Mennyei Atyánk! Hálával megyünk eléd a mai napon is, mert megláttuk a Te Fiad dicsőségét, amikor befogadtuk a szívünkbe Őt! Pál apostollal együtt mondjuk, hogy valaki más evangéliumot hirdet, mint a Te evangéliumod, az átkozott legyen és tartsd tőlünk távol az illetőt! Segíts, hogy rajta tudjunk maradni a keskeny ösvényen és még jobban megérthessük, mit jelent, hogy rajtad kívül senki nem mehet az Atyához! Mert valóban Te vagy az Út, az Igazság és az Élet! Jézus nevében! Ámen!

Isten a történelem ura és irányítója – 2013.12.29.

http://www.napihangzobiblia.hu/20131229.mp3
(Ézs 12,1-14,32; 2Kor 13,1-13; Zsolt 57,1-11; Péld 23,9-11)

A mai Ézsaiás szakasz egy zsoltárral kezdődik, amit a “maradék” énekel majd a jövőben az “Úr napján”. Ez korábban rettegett napként szerepel, azonban ebben a versben már egyenesen várják Izrael fiai ezt a napot.

201312291

Ézsaiás hiába próbálta rávenni Áház királyt, hogy benne bízzon, viszont a jövőben a maradék már csak Istenben fog bízni és nem csak áldásgeneráló gépként tekintenek rá, hanem az áldásuk forrásaként néznek rá és felszabadulva dicsérik Őt. Előkerül a vízmerítés is, amiből Jézus korára ceremónia lett. A víz az életet, a megmenekülést, az üdvösséget szimbolizálja – kiváltképpen egy olyan száraz vidéken, mint a Közel-Kelet. A pusztai vándorlás idején a vízfakasztás életet jelentett a választott nép számára és Jézus is a szomjúságról és a vízről beszélt, amikor felállt az ünnep utolsó nagy napján. Azon a “napon” a jövőben már nyilvánvalóvá válik Isten jelleme és ezért a nép erőteljesen dicsérni és áldani fogja Őt, Izrael Szentjét, aki akkor már láthatóan is közöttük tartózkodik.

A következő 13. rész egészen a 35. fejezetig tart, ezt hívják Ézsaiás apokalipszisének is. Ebben Isten bemutatja, hogy Ő a szuverén Úr a nemzetek felett és figyelmezteti Izraelt, hogy ne a szövetségeseiben, hanem kizárólag Őbenne bízzon. Az előző napokban éppen erről volt szó: a 7-12-es fejezetekben láthattuk, hogy Áház király Asszíriában bízott, ami csúfos bukást eredményezett, míg az apokalipszist követő részben ennek az ellenkezőjét láthatjuk: Ezékiás királyt, aki nem egy nagyhatalomban, hanem Istenben bízik és meg is szabadul az ostrom idején.

Ez az a rész egyúttal, ami összhangban van Ézsaiásnak azzal a látomásával, hogy az Úr kilép a Szentélyből és bemutatkozik úgy mint a nemzetek Istene, aki a történelem és minden ország Ura. Addig mindenki nemzetspecifikus Istenként, azaz Izrael Isteneként tekintett rá, innentől fogva azonban nem hagy kétséget afelől, hogy Ő tartja kezében a világ legbefolyásosabb országait is. Itt olvashatunk a Bibliában először arról, hogy a föld országai egy nap részei lesznek Krisztus birodalmának és mindenki neki fog fejet hajtani.

A 13-23-as fejezetek különböző országok elleni ítéleteket tartalmaznak és ezek egyúttal előkészítik azt az egész világra kiterjedő ítéletet a 24-27-es részekben , amely majd az ezeréves királyság korszaka előtt valósul meg. A 13-23-as fejezetekben összesen 10 jövendölés található a különféle nemzetek ellen, akik felett Immánuel az Úr és kivétel nélkül mindannyiuk ellen a büszkeség vagy Istennel szembeni felfuvalkodottság miatt hirdetnek ki ítéletet. Ezeket a jövendöléseket vagy próféciákat Ézsaiás Izraelnek hirdette ki és nem a szóban forgó nemzeteknek és nem is egyszerre, hanem akár több tíz év is eltelhetett a Babilon és az Egyiptom elleni prófécia között. Ez számukra ítélet, Izraelnek azonban szabadítást jelenthetett volna, ha Istenben bíznak.

Ha ma élne Ézsaiás akkor hirdethetné azt, hogy ne az USÁ-ban bízzon Izrael mint fő szövetségesében, mert ahogyan a többi világhatalom, az is egyszer eltűnik a történelem süllyesztőjében. Igaz, hogy Amerika az egyetlen ország a világon, amely alkotmányának az alapját a Biblia adja, az alapítás óta eltelt több mint 200 évben a bibliai értékrendtől való látványos eltávolodásnak lehettünk szemtanúi. Igen, jelen lehettek ezek a bűnök korábban is, de nem foglalták törvénybe ezeket és nem lázadtak fel nyíltan ezzel Isten ellen. Ezért a kéz már ott van a falon az USA esetében is és lehet, hogy nem egy éjszaka alatt, de egyszer végetér a világ feletti dominanciája. Hacsak meg nem térnek nemzeti szinten és állítják vissza az eredeti állapotokat. A végső fokmérő azonban az ő esetükben is az lesz, mint minden más nép esetében a történelem során: a zsidó néphez való hozzáállásuk. Mert a mai napig több zsidő ember él az Egyesült Államokban mint Izraelben és amíg ez így lesz, addig az ítélet nem kerül végrehajtásra. Legalábbis erre tanít mindannyiunkat a Biblia és a világtörténelem. Aki Ábrahám test szerinti leszármazottjait áldja, az áldott lesz, aki viszont átkozza, az átkozott lesz. Igen, azoknak, akik nem e népből valók, mondhatják, hogy de miért a zsidók? Azért, mert Isten szuverén és azt csinál, amit akar.

A jó hír azok számára, akik nem test szerint származnak Ábrahámtól, hogy van lehetőség személyesen egy még sokkal kiválóbb helyzetbe kerülni, ami nem más mint a krisztusi lét. Ez a Názáreti Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges. Mert aki hisz benne, az nem csak földi áldásokat örököl, hanem átmegy a halálból az életbe és örökké élni fog. Ez nem kitaláció, nem tündérmese, hanem a valóság.

Mennyei Atyánk! Hálával áldozunk neked, az Ég és Föld Urának! Köszönjük, hogy Te tartod a kezedben a történelmet és aki Téged választ a történelem végén nem fog csalódni! Te emelsz és döntesz királyokat és az akaratodon kívül semmi nem történik! Te mindenről tudsz, minden apró történést figyelemmel követsz és minden hajszálunkat nyilvántartod szám szerint! Uram, hozzád képest a legújabb, legnagyobb számítási kapacitással rendelkező szuperszámítógép is semmiség, mert a Te tudásod és bölcsességed mindent magába foglal! Adj nekünk ebből bölcsességből és tudásból ma is, hogy mély és értelmes szívhez jussunk! Jézus Krisztus nevében! Ámen!